"Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket."

Kol 2,4

Óóóóó, ha egy nappal korábban jön szembe velem ez a mondat!

Bár vélhetőleg, akkor sem teszek másképp.

Elég szemét módon ki akarták használni minden jóindulatomat, tökéletesen "tetszetős szavakkal", egyértelműen arra építve, hogy úgyis "yes man" vagyok és első körben bizalmat adok az embereknek. Oké, sokszor visszaüt, de ha eleve nem bíznék senkiben, elég szar és paranoiás életem lenne, tehát nem mondok le erről, habár igencsak elgondolkodtam rajta a minap. És talán először tettem fel komolyan a kérdést: Miért bízzak meg bárkiben is? Amint kiderül, hogy jóindulatú vagyok, csak kihasználják... - gondolhatnám első sorban, és biztosan lesz is még így, és most csak bízni tudok benne, hogy többnyire inkább jól jövök ki belőle a jövőben.

Persze gondolom (átolvasva az idézet szövegkörnyezetét), hogy nem pont arról szól ez az idézet, ami éppen velem történt, tehát arról, hogy lesznek emberek, akik üzleti vagy más érdekből ki akarják használni a bizalmam, hanem inkább arról, hogy ne kövessek más tanokat, hanem Isten szavaira építsem a világomat.

A Biblia meg, eddigi tapasztalataim alapján úgy vélem, nem nagyon fog nekem mást mondani, mint hogy alapvetően bíznom kell az emberekben.

Néha tényleg iszonyat nehéz és dühítő. Őszintén szólva még magam sem jöttem rá, hogy ezt mi módon tehetném meg úgy, hogy ha ezt látja, ne ugorjon rám rögtön egy hiéna.

Most túl fáradt vagyok ahhoz, hogy ezt a témát végig rágjam, és még nekem is dolgoznom kell rajta, de biztos van valami élhető megoldás.

Oké, legyek észnél, mérjem fel, hogy kiben bízhatok, kiben nem. Azonban vannak profik, akik az emberek ezen érzékét pofon egyszerűen játszák ki. Fájdalmas, de ebből is tanulni kell. Kár, hogy keserű a lecke.