"Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel."

Gal 6,10

Gondolkodtam, hogy valami ütőssel kéne kezdeni. De 1. még nem vagyok gyakorlott olvasó, hogy tudjam, mi számít annak - akár csak nekem, 2. azért elég sok ütős ige van, és életem végéig sem találnám meg a "legütősebbet".

Így hát kezdem azzal, ami ma legelőször megállított, miközben olvastam.

Ennek az idézetnek, főleg az első fele, végtelen egyszerűségével fogott meg. "Tegyünk jót mindenkivel". Annyira általánosnak tűnik! Hát persze, hogy tegyünk jót, mi sem egyértelműbb - mondja minden, magát jó arcnak álmodó ember.

De ott a mondat első fele is. "Amíg tehát időnk van", és azt hiszem, ebben az idézetben itt a lényeg.

Annyira el tudjuk bénázni minden időnket: munkahelyen (ajjaj!), tanulásra fordított időben (én biztos!), de főleg a szabadidőnkben, ha adódik. És akkor most csak kicsiben néztem. Ha visszanézek az eddigi életemre, bár önkénteskedem itt-ott néha, szerintem több hétnyi vagy hónapnyi elszúrt időt tudnék összeszámolni, amikor se nem pihentem, de nem is csináltam semmi értelmeset se magamért, se másért.

Az élet - ha úgy vesszük - elég rövid, illetve hossza esetleges, hisz bármikor véget érhet. Hogy kinek mennyi ideje van, nem tudjuk. De oda kell figyelnem rá, hogy amikor csak a legkisebb lehetőségem is adódik, jelen legyek lélekben is annak, akinek szüksége van rám.

Másrészt nem is járok rosszul, ha erre tudatosan figyelek, már csak a népszerűségi indexem miatt sem, később még jól jöhet fordítva. :) Na de régen rossz, ha ez a lényeg...

Kicsit menedzseresebben, a lényeg a hatékony időkihasználás. Amíg időm van, tegyek jót másokkal és magammal egyaránt, hisz kitudja mennyit osztottak nekem.